„Spórolnék, de olyan ciki!” Képesek vagyunk a saját kardunkba dőlni, és veszélybe sodorni saját lelki, és anyagi biztonságunkat. Az eszünk tudja, mit engedhetünk meg magunknak, de nem maradhatunk alul, a társadalmi nyomás, a kiközösítés érzése felül bírálja józan eszünket. A felvett maszk nem az érzésinket tükrözi, hanem azt, amit képviselni akarunk.

Az őszinteség velünk kezdődik, saját magunkkal. A példamutatás sokkal nagyobb tiszteletet vív ki magának abban a közegben, ahol értékek alapján ítélnek, vagy fogadnak el. Gondoljunk csak bele, ha a saját gyerekünk titkol el valamit, hogyan segítsünk neki? Hogyan kerülhetjük el, hogy utólag ne azt mondjuk: „Szólhattál volna!”.

A változás folyamatos paradigmák elhagyására kényszerít, valamint észrevétlenül új szokások kialakítására ösztönöz a túlélés munkálkodásával. Újradefiniáljuk a mindennapjainkat, kényelmetlenségeket küzdünk le, haladunk, utak, néha csak ösvények vannak…